Az emlékek élének le kell kopni, hogy enyhüljön a megoldatlan dolgok fájdalma.
Dőljön össze minden, ami magától nem áll meg, amit nem tart fenn saját ereje.
A természet körforgásában nem létezik sem győzelem, sem vereség. Csak a mozgás létezik.
A papírsárkányok a széllel szemben szállnak a legmagasabbra – nem vele.
A fiúk nevetnek a lányokon és amiken keresztülmennek miattuk, de akkor már nem fognak nevetni, amikor a saját lányuk arcáról kell letörölni a könnyeket, mert valaki ugyanígy bánt velük.
Mi haszna, ha az egész élet azzal telik el, hogy a sorsunkkal harcolunk? (…) Nem egyszerűbb elfogadni azt, ami van? Azon belül mutatni meg, hogy mit érünk?
A barát valójában olyasvalaki, akit csupán hosszan tartó fizikai közelség révén ismertünk meg, és szükségképpen bizalmunkba, majd pedig szívünkbe fogadtunk.
Nincs nagyobb vakság, mint az értetlenség.