Tudatosul bennem, hogyan épülnek egymásra a hazugságok. Úgy fedik el az igazságot, mint a festékrétegek, egyik a másik után, míg már azt is elfelejtettük, milyen színnel kezdtünk.

Mert szeretsz valamit, azért még nem kell magadhoz szorítanod, mintha a lelküket is magadba akarnád szívni.

Az igazsággal szemben minden hasonlat sántít.

Amikor ráébredsz, hogy semmi sem hiányzik, az egész világ a birtokod.

A világ minden kincséért sem cserélném el azt a gyönyört, amit a kínjaim okoznak.