a nyugalmas időkért.

Hát lehet nemesebb viszontorlás, mint csókkal bosszulni meg a pofont?

Bármily csalóka is a remény, mégis kellemes úton vezet el bennünket a tévedés birodalmába.

A rég várt is váratlanul ér, amikor végre bekövetkezik.

A suttogást még csak hallanod sem kell, máris tudod, hogy rólad beszélnek.

Talán nem is attól vagyunk azok, akik vagyunk, hogy mit teszünk nap mint nap; ennél sokkal többet számít, hogy mire vagyunk képesek akkor, amikor senki sem számít rá.

Lehetetlen még egyszer megszeretni azt, amiből igazán kiszeretett az ember.

Mindenkinek ád a sors fiatal korában olyan kalandot, amire még öregen is szívdobogva gondol vissza.