Egy nő mindig tudja, hogy egy férfi sokat jelent neki. Vajon a férfiak is képesek ezt megítélni?

Ha úgy viselkedem, ahogy az emberek elvárják tőlem, akkor a rabszolgájukká válok.

Érdekes, hogy a fiatal költők másra sem gondolnak, csak a halálra, a sok vén marhának pedig csak a lányokon jár az esze.

Jobb boldogtalannak lenni egyedül, mint a boldogtalanság valakivel.

A férfi a táncban és az életben vezet – a nő követi. Ez eddig rendben van. De vezetni csak az tud, aki tiszteli a másik lényét. Tiszteli a szabadságát. És úgy vezet, hogy öröm legyen követni őt.

Valójában utáljuk egymást, csak az érdekek hitetik el velünk a szeretet képzetét.

Mire való ez az egész élet, ha nem arra, hogy az ember jól érezze magát?