Csak addig vagyunk szigorúak mások iránt, míg magunkat nem ismerjük.
Egy aprócska részlet is – bármilyen ártalmatlannak tűnik is – tönkretehet mindent.
Csakis azt a szerelmet mondhatjuk szerelemnek, amelynek a végén a halál várakozik.
Ha jól megnézzük, minden filozófia ennyi: ködös beszédbe göngyölt emberi értelem.
Valójában az a bátor ember, aki ellenáll a félelemnek, aki legyőzi a félelmét – nem pedig az, akiből hiányzik a félelem.
Jobbra vágyunk, mert ahol vagyunk, ott nem jó nekünk. Valami mindig hiányzik, még a legszerencsésebb életekből is. És ami hiányzik, az – figyeld meg – mindig a legfontosabb.
Csodáltam őt, s olyan bájakkal ruháztam föl, melyek igazában nem is voltak meg benne.