Az ókori egyiptomiak a szájuk helyett az orrukkal csókolóztak.
Vannak dolgok, amiket ki kell mondani, vagy meg kell látni, vagy meg kell találni.
A barátság nem kér, nem követel, de nem is ismer áldozatokat.
Az igazságtalanság ejti a legfájóbb sebeket, haragot szít!
Bárcsak mindenki felismerné saját őrültségét, és együtt tudna élni vele! Talán rosszabb lenne tőle a világ? Nem! Ellenkezőleg: az emberek őszintébbek és boldogabbak lennének.
Amikor a kút kiszárad, megismerjük a víz igazi értékét.
A Megbocsátás fölrepít a csata hevében kimondott sértések fölé, hiszen azokat előbb vagy utóbb úgyis eltörli az idő, ahogy a szél is eltünteti a lábnyomokat a sivatagban.
Az ember mindig arra vágyik a legjobban, ami távolodik tőle…