A kimerült író olyan, mint a megcsalt férj: maga veszi észre legkésőbb a szomorú igazságot.

Mindenkinek csak annyi boldogság jut részül, amennyit viselni méltó.

Alapjában véve önző alak vagyok. Túlságosan vágyódom a társaságodra, semhogy képes lennék azt tenni, ami helyes.

Az ember soha nem tanul abból, amit mások mesélnek neki, mindent magunknak kell átélnünk.

Gyakran a legjobb barátaink buktatnak el bennünket.

A dolgok sohasem mentek, és soha nem is mehetnek se jobban, se rosszabbul – az éhség, a szenvedés és a csalódás (…), az élet megváltozhatatlan törvényei.