Az öngyilkosság végső állítás, egy búcsúzóul odavágott káromkodás a világnak.

Nincsen bennem semmi eredeti. Az életem során megismert emberek közös erőfeszítése vagyok.

A remény él, (…) és a szerelem szárnyakat ad neki.

Csendet tanultam a beszédesektől, toleranciát a türelmetlenektől, kedvességet a durváktól.

Nem töltheti be szívünket szeretet és gyűlölet egy időben. Ez a két érzelem nem tűri el egymást. Egyik vagy másik lesz az uralkodó.

Azt hiszem, az ember rossz szokásai közt a legszívósabb az, hogy szeret tanácsot adni.

Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani.

Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát,
akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal?