Ösztönszerűleg inkább hajlunk a reményre, mint az aggodalomra – amint szemeink is maguktól a világosság felé fordulnak, nem a sötétség felé.

Soha semmi sem maradandó, sem az én, sem a te, és legfőképpen a mi.

A bölcs:
hátrahúzódik, ezért halad,
nem őrzi magát, ezért megmarad.