Móricka későn jön haza az iskolából. Az apja szigorúan kérdőre vonja, hogy hol csavargott:
– Egy bácsi elvesztett az utcán egy százast, és ilyen sokáig kereste.
– És mi közöd neked egy idegen elvesztett pénzéhez?
– Rajta álltam.
Móricka későn jön haza az iskolából. Az apja szigorúan kérdőre vonja, hogy hol csavargott:
– Egy bácsi elvesztett az utcán egy százast, és ilyen sokáig kereste.
– És mi közöd neked egy idegen elvesztett pénzéhez?
– Rajta álltam.
Nem szabad pirulni. Semmit se szabad szégyellni. Csillag és szemét a sorsunk.
Ne adj senkinek botot, hogy megüthessen vele.
Ahhoz, hogy tiszteljenek, az kell, hogy tiszteletreméltóak legyenek cselekedeteid.
Az ember megszokja azt, aminek az életét köszönheti. És előbb-utóbb azt képzeli: magától értetődő. Pedig téved, semmi nem tart örökké, minden eltűnhet egyszer.
Visszatekintve elkerülhetetlen volt az elválásunk. De még mindig hiszem valahol mélyen, legbelül, hogy bennünket egymásnak teremtettek.
Ha úgy érkezel a világra, hogy tudod, hogy szeretnek, és így is távozol, mindennel meg tudsz birkózni, ami a kettő között történik.
Nem is olyan rossz dolog az idő. Csak használd helyesen, és bármit kinyújthatsz, akár egy gumiszalagot, míg el nem pattan valahol, s akkor ott maradsz két kis csomóval a hüvelykujjad és mutatóujjad között, s benne minden szomorúság és reménytelenség.