
Babalátogatáskor a távozó vendég mindig letépett a ruhájából egy darabot, nehogy elapadjon az édesanya teje.
Mindegy, milyen okos valaki, az emberek úgyis azt látják, amit látni akarnak. Ennyi.
Már egészen elfelejtettem, milyen érzés boldognak lenni. Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jó ötletnek tűnt belehalni.
Nem győzünk megbotránkozni, milyen kegyetlenek tudnak lenni az emberek.
A szívnek muszáj követnie az álmot, különben nem lesz belőle ébredés.
Rájött, hogy néha szükséges másoknak hazudni, de mindig aljas dolog önmagának hazudni.