Ha a bolond következetes maradna a bolondságban: bölcs lenne.

Vágyaink a bennünk szunnyadó képességek előhírnökei.

Mint a szerelem, a magánélet is akkor a legnyilvánvalóbb, amikor nincs.

Mindennek ára van. (…) Senki se mérheti le előre a tettei súlyát. Általában csak utólag derül ki, miféle kényes egyensúlyok borulnak fel a döntésünk nyomán.

Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett.