Az élővel kellett volna törődnöm, és csak a halott járt a fejemben.

A szeretet és a gyűlölet nem vak, csak el van kápráztatva a tűztől, melyet magukban hordanak.

Az ember élete csak akkor értelmes, ha szolgálatnak fogja fel.

A halálra és a sötétségbe pillantva az ismeretlentől félünk, semmi mástól.

Nincs szörnyűbb erőszak az emberi természet ellen, nincs kegyetlenebb büntetés, mint ha megtiltjuk a bűnösnek – bármit követett is el – hogy arcát elrejtse szégyenében.

Ha megvakulnék, arcának emléke segítene életben maradni az örök sötétségben.