A szerelem nem egy kis etyepetye egy kieső szobában. Hanem olyasmi, amiért az ember él és meghal.

Egy dolog, hogy az egész világegyetem összefog, hogy megvalósulhassanak az álmaink, és más dolog, hogy teljesen felesleges kihívások elé állítjuk magunkat.

Az emberek azonnal elviselhetőek lesznek, ha megbizonyosodunk róla, hogy elhagyhatjuk őket.

Csak vidám szívvel vagyunk képesek gyönyörködni a jóban.

Az őszinte bocsánatkérés mellőzi a kifogásokat. Jobb, ha nem követi „de”.

Az önvizsgálat jót tesz a léleknek.

Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa.