Megszoktam, hogy mindig kimondom, amire gondolok. (…) Az udvariasság mások becsapása, csak szép csomagolásban.

Közösen éltünk le éveket, s nem volt egy percünk, amely közös lett volna, annyira másképp rakódott le bennünk a múlt.

Az ember ne követelje túlságos önfejűséggel igazának elismerését, mert csak az ellenkező eredményt éri el vele.

Nézd meg a naplementét.

Ha a szíved azt mondja: „Erre!” és az eszed azt mondja: „Arra!” – kövesd a szíved szavát! Menj erre! De tudd, hogy ez a veszedelmesebb út.

Minden szív leáll egyszer… az számít, hogy mit teszünk vele, amíg ver!