Szolgál a gyertya, magát megemészti.
Minden, aminek értelme van, kínlódással jár.
Aki megfosztja az átlagembert az élete nagy hazugságától, a boldogságát veszi el tőle.
Ah, ez az üresség! ez a szörnyű üresség, amit itt érzek a lelkemben! – Sokszor gondolom: ha csak egyszer, csak egyszer szívedre szoríthatnád őt, ez az egész űr ki lenne töltve.
A hallgatásnál nincs nagyobb kínszenvedés a világon. A hallgatás fájdalmas, akár a nyílt seb, és gyászfekete, mint a halál.
Mindenki szegény lenne, ha mindenki gazdag volna.
a képességedért, hogy valami újat megtanulhatsz.


Mi lehet nagyobb érdem, mint az elfogadás bátorsága, bizalma, sőt jótékonysága?
Az élet – ezt jól megjegyeztem – sosem igazságos, akármit tanítanak az iskolában.