Ha az ember hozzámegy valakihez, a családjához is hozzámegy.
Ha a férfi elválik a feleségétől, rendesen hibásak – mindhárman.
Ha csak tompítjuk a fájdalmat, az még kínzóbb lesz, mikor visszatér.
A kétségbeesés meglepő teljesítményre teszi képessé az embert.
Jó, hogy vannak álmaink, mert nélkülük elviselhetetlen volna a valóság. Csalhatjuk magunkat a valósággal is. Az még sokkal veszedelmesebb álom.
Néha, amikor ránézel valakire, észrevehetsz valami kis vadságot a felszín alatt.
Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél – mindennél – rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk.