Ha le kellene írnom a személyiségemet, azt mondanám, hogy jóképű.
Semmit sem nyeshetünk le anélkül, hogy ne éreznénk a hiányát. Még a legrosszabb emlék is része az alapzatnak, amely megtart bennünket a világban.
A való világban gyakran a gyerekek azok, akik feltakarítják a szemetet, amit a szüleik hagynak maguk után.
Látszat a lét, és lét a látszat.
Mi a barátság egyáltalán, ha nem az, hogy osztozunk egymás őrültségeiben?