Ha már az a sorsom, hogy darabokra szakadjak, akkor legalább annyi örömöt akarok cserében kisajtolni a pillanatból, amennyit csak lehet.
Ha már az a sorsom, hogy darabokra szakadjak, akkor legalább annyi örömöt akarok cserében kisajtolni a pillanatból, amennyit csak lehet.
Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem az, amit teszel vele. Te vagy gyönyörű.
Nem a változásoktól szakad meg az ember szíve, hanem a megszokott apróságoktól.
Tizenkét éves korom körül azt gondoltam magamról, hogy zseni vagyok, csak senki nem veszi észre.
Valaki azt kérdezhetné, miért vágyik az ember (…) fejlődésre. Aki fölteszi ezt a kérdést, talán nem tud eleget az örömről.
Megpróbálhatunk előírásokat követni, uralkodni az érzéseinken, megpróbálhatjuk előre eltervezni a cselekedeteinket – de ostobák vagyunk, ha így cselekszünk. Úgyis a szív dönt, és csakis az ő döntése számít.
A zseni és az őrült rokon.
Az ember vérében rejlő alkotási vágy elfeledtet mindent, és ha ez a (…) vágy lehetőséget kap a teremtésre, képes megteremteni maga körül a világot.
Úgy érzem, veled még az öregséget is elviselném.