Ha visszagondolok az életemre, már látom, hogy a szeretet a legfontosabb.
Az emberek mindig keresik az okát az életükben történő rossz dolgoknak. Néha azonban nincs oka.
Az idő talán begyógyítja a sebeket, de sohasem hoz feledést.
Aki fejjel magasodik százada fölé és minden ízében maga a haladás, azt már nem bírálják: gyűlölik.
Utasok vagyunk… de az élet nemcsak utazás, hanem szobrászmunka is: valami szépet kihozni önmagunkból, az élő anyagból – s ezt a környezetünkre is kiterjeszteni.
Egyszer minden titokra fény derül. És minden csodára jön kétely.