Mindenkinek megvan a maga mardosó, éjeket emésztő ördöge, és ez a tény nem rossz s nem jó, hanem ez az élet: ha nem lenne ez az ördögünk, nem is élnénk.

Amit erőszakkal terjesztenek, az nem lehet sem igaz, sem jó, sem szép.

Az ember egyik pillanatban derűlátó, a következőben már lesújtja a bizonyosság, hogy úgyis darabjaira hullik minden. És a végén pontosan ez történik.

A megbocsátás nem érzés, hanem döntés kérdése.

A csendes embereknek vannak a leghangosabb gondolataik.

Ha az ember szeret valakit, nem engedheti, hogy hazugságok válasszák el tőle. Bármi történt is, még ha örökre elveszítettük is egymást, tartozunk egymásnak az igazsággal.

Valahányszor szerelembe esik az ember, ugyanannyiszor ki is ábrándul.