Az élet, úgy látszik, reménytelenül összekuszált fonalak szövevénye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen erők hatására, és fogalmuk sincs, mi célból: mintha csak éppen a sietség kedvéért sietnének.

Szeretjük kitalálni a mások gondolatait, de nem szeretjük, ha mások kitalálják a mi gondolatainkat.

Az embert a reménység élteti.

A szerelmet nem lehet úgy kitépni a szívből, ahogy egy fogat kihúznak.

Az életben a valódi biztonság nem más, mint az élet bizonytalanságának élvezete.

Az ember véges számú esélyt kap arra, hogy újrakezdhessen valamit ebben az életben, véges számú esélyt, hogy ha a múltján nem is, de a jövőjén változtasson.

Gyönyörű az, ha az ember célba lát
S eléri azt, tűzön-vízen át.