Az idő néha anya, néha mostoha.
Az emberek mindent pusztítani akarnak. Én csak annyi halat fogok, amennyi nekem kell, s néha az uraságnak, ha följön. Aki akkor is pusztít, amikor nem éhes, vétkezik.
Hasznos lehet számunkra, ha belátjuk, hogy korántsem vagyunk olyan rendkívüliek, mint ahogy képzeljük, mert akkor mindjárt reálisabban tudjuk szemlélni önmagunkat.
A dolgok elkezdenek tökéletesen elrendeződni, ha arra koncentrálunk, amit akarunk.
Az emberi nemnek hivatása nem rontás, pusztítás, megsemmisítés, hanem hogy munkáljon, alkosson, teremtsen.
Az élet hosszúsága vagy rövidsége egyedül attól függ, hogyan éljük.
A hozzáállás egy egyszerű dolog, de amit tesz, az megváltoztatja a helyzetet.