Így ébredtem fel: „Hibátlan!”
Ne várd el az emberektől, hogy mások legyenek, mint amik valójában. És magadtól sem.
Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.
A magány éjszaka a legerősebb, mint a láz.
Nem hinnéd, hogy mi mindent el lehet felejteni. Nagy áldás ez, és pokoli nyomorúság.
Csupán egyvalami választhat el az álomtól: a kudarctól való félelem.
Akárhogy is van, minden kapcsolat érték, s ameddig lehet, megőrzendő ebben a rideg és egyre ridegebbé váló világban.