Az anyuka kérdezi a fiát:
– Mi volt ma az iskolában, Zolika?
– Kémiaórán a robbanóanyagokról tanultunk.
– És holnap mi lesz az iskolában?
– Iskolában? Miféle iskolában?
Az anyuka kérdezi a fiát:
– Mi volt ma az iskolában, Zolika?
– Kémiaórán a robbanóanyagokról tanultunk.
– És holnap mi lesz az iskolában?
– Iskolában? Miféle iskolában?
Ez volt az a pont, mikor elért a világ végére – és lépett még egyet.
Becsukni vagy kinyitni egy ajtót: nem egy és ugyanaz a mozdulat-e?
Soha nem létezett semmiféle „azok a régi szép idők”, mindig is csak a mindennapok voltak.
Tragikus sors a mi korunké: szükségünk van egy vallásra, de sehol sem találunk hozzá istent!
Tapasztalatból tudjuk, hogy a férfiak soha semmit nem tanulnak a tapasztalatból.
Aki nem szereti saját magát, mást sem tud szeretni, s akkor mire jó az egész ember?
Ott tévedünk, ha azt hisszük, a boldogság a cél.
A tehetség elsősorban céltudatos és tettre kész akarat.