Iskolában kérdezték, ki szereti a matekot, de senki sem emelte fel a kezét.
a tevaszért, amikor a levelek színe átváltozik…
Sohasem ismerhetjük meg a valóságot. (…) Minden szépségnek megvan az árnyoldala és mulandó.
Senki se vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, sem azt, hogy élt.
a naplementés sétákért.
Semmi sem használ annyira, mint visszavonultan élni, az emberekkel keveset, ám magunkkal annál többet beszélni.