
Csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott.
Örülj, ha teheted, s tűrj, ha azt szabta rád a sors.
A mennyországot ne csak a magasban kutasd; lehet, hogy a lábad előtt hever.
Volt benne valami vigasztaló, hogy összeestem, és hogy mélyebbre már nem eshetek.