Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?

A féltékenység gyökere mindig az önbizalomhiány, az az érzés, hogy rosszabb vagyok másoknál, az összehasonlításkor pórul járok, vagyis előre felkészülök a vereségre.

Én téged akarlak. Csak azt nem tudom, meg tudok-e birkózni mindazzal, ami te vagy.

A lelkesedés diktálja az iramot, de a kitartás éri el a célt.

A „meglátjuk” valójában mindig nemet jelent.

A csekély tudás tetterővel párosulva sokkal többet ér, mint a nagy tudás, amely parlagon hever.