Minden általánosítás veszélyes, még ez is.

Csak azokat szeretjük, akikért szenvedünk.

Írj dicsérő levelet egy munkáját jól végző közalkalmazott főnökének.

Vannak könnyek, amelyekkel, miután másokat becsaptunk, becsapjuk saját magunkat is.

A boldogtalanok rossz szokása, hogy igényt tartanak a környezetük sajnálatára, abban a szent meggyőződésben, hogy jogosultak rá.

Az erőt a nőktől várjuk. Lehetőleg úgy, hogy észre se vegyük. Finoman, okosan, ravaszul, tapintatosan adjatok erőt nekünk – ne sérüljön a gőgünk és a felsőbbrendűség-tudatunk. Így élünk, sajnos.

Ne hagyd az álmok jussát,
szebbeket álmodik a bölcsnél a bolond!