Az élet arról szól, hogy egy kis időt együtt töltünk, kéz a kézben sétálunk, miközben nézzük a naplementét. Nem nagy dolog, de kell ennél több?

Könnyebb kívül maradni, mint kiszállni.

A világ sohasem tűnik szebbnek, mint abban a pillanatban, amikor éppen bezárják az embert.

Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek.

A mosolyban egymásra találunk, nyelvek, kasztok, pártok felett.