Kétféle ember létezik: az egyik mindig megmondja, mit gondol, a másiknak vannak barátai.
Hallgatom a csendet, amelyet időről időre megszakít a mellettem alvó lélegzetvétele. Megsimogatom a kezét, de vigyázok, hogy ne ébredjen fel. A szavak mellett fontosak a tapintások, simogatások, ölelések, cirógatások.
Aki önmagán mulatni tud, soha nem unatkozik.
A nagy elmék egyik szerencsétlensége az, hogy elkerülhetetlenül megértenek mindent, a bűnt éppen úgy, mint az erényt.
A jókedv e világon átmentünkben a legnagyobb adomány, és mindegy, hogyan jut hozzá az ember.