A megbocsátás nem egyszeri cselekedet, hanem egy magatartásforma.

Ha a világ tökéletes volna, nem lenne szükség bocsánatkérésre. De mivel ez egy tökéletlen világ, tudnunk kell bocsánatot kérni.

A kincseket a víz mossa ki a földből, és ugyanaz az áramlat vissza is temeti őket.

Semmi sem olyan hétköznapi, mint a vágy, hogy ne legyünk azok.

Nem kell ahhoz egy egész életet leélni, hogy az ember ráébredjen: ritkán kapjuk azt, amit megérdemelnénk.

A munkás méhnek nincsen ideje búbánatra.

Mi haszna, ha az egész élet azzal telik el, hogy a sorsunkkal harcolunk? (…) Nem egyszerűbb elfogadni azt, ami van? Azon belül mutatni meg, hogy mit érünk?