Nincs keserübb a király kenyerénél.
Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek.
Aki hiú, az csak a dicséretet hallja meg, soha mást.
Az álmodó, aki tudja, hogy csak álmodik, félig ébren van már.
A kamasz kudarca az, ha hagyják, hogy meggyőzzék a tulajdon nyomorúságáról.