Nálunk otthon én vagyok a főnök, a feleségem csak a döntéshozó.

Az ember hiába vigyáz, hiába zár mindent. Előbb-utóbb minden elkallódik.

Ember vagyok csak, kizárólag az érzékeim számára hozzáférhető valóságban bízom.

Mindenki a saját történetét írja, és néha jó, ha van benne egy kis csavar.

A derék emberek nagyon szigorúan ítélnek magukról.

Jogod van hozzá, hogy megkapj mindent, ami ahhoz kell, hogy se te, se a családod ne betegedjetek meg és ne éhezzetek, hogy birtokold az ehhez szükséges ruhákat és házat. Továbbá az, hogy segítséget kapj, ha nem tudsz dolgozni, ha beteg vagy, ha öreg vagy, ha férjed vagy feleséged meghalt, vagy ha bármi más okból, amit nem tudsz megváltoztatni, nem keresel annyit, amennyi a megélhetéshez kell.

Az élet tele van szenvedésekkel és örömökkel.

Mégis hogyan találhatná meg az ember, amit keres, ha nincs is meggyőződve arról, hogy egyáltalán létezik?

A naptár tanúsága szerint csak néhány hónapig ismertem őt, de vannak barátságok, amelyek a maguk belső ideje szerint fejlődnek ki.

Hát ilyenek a gazdagok! Megalázzák az embert, s azután azt hiszik, hogy egy kis majomkodással mindent jóvátehetnek.