A név olyan, mint egy lobogó.

A férfi úgyis csak a kalandot keresi, mindig az újat – valójában még ma is vadászó barlanglakó, akit a fajfenntartási ösztöne hajt.

Az élet ingaként leng a fájdalom és az unalom között.

Ha a döntő pillanatban bátor leszek, mit törődöm azzal, hogy most mit érzek?

Az ostobák azt hiszik, hogy aki tréfál, komolytalan, és hogy a szójáték nem válasz semmire.

Amit az emberek csak fényes kavicsnak vélnek, abban az ékszerész felismeri a gyémántot.

A rendszer nem véletlenül ilyen. Így van tervezve.