A gondolkodó ember szükségét érzi annak, hogy ugyanolyan tisztelettel adózzék minden rajta kívül álló életakaratnak, mint a magáénak.

Először legyen meg a szükséges, aztán mindjárt az elégséges.

A félelem gyilkol. (…) Ha arra koncentrálsz, amitől félsz, akkor katasztrófaképeket alkotsz a fejedben, melyek egy katasztrófa felé fognak kormányozni.

Lehetek csak tizennyolc, de már látom, hogy a világ két részre oszlik: a cselekvőkre és a figyelőkre. Azokra, akiktől beindulnak a dolgok, és azokra, akik csak baktatnak utánuk.

Megérezzük, ha valaki szeret bennünket. Az érzés mindenen áthatol, és bejárja a végtelenséget.

A tömeg magányos hely, olyan közösség, amiből hiányzik a szeretet.

Nem kell mindennek jól végződnie (…). Olvastam valahol, hogy a regényeknek sem kell mindig jól végződniük, az élet se végződik jól.