A szerelem nem egy kis etyepetye egy kieső szobában. Hanem olyasmi, amiért az ember él és meghal.

Minél közelebb kerülsz a halálhoz, annál jobb a történet.

Ha valaki egy ruhadarabot fordítva vesz fel, az szerencsét jelent.

Könnyebb valami meghatározott és láthatótól félni, mint olyasmitől, ami bármi lehet.

Az emberi természet olyan, hogy mindennél jobban szereti azt, ami elveszett: annyira visszasóvárogjuk azt, amit elvesztettünk, hogy sokkal kevésbé becsüljük meg azt, amink megmaradt.

Ha az ember odaadja valakinek a szívét, és ez a valaki meghal, akkor magával viszi a szívünket? Az ember meg itt marad, lyukkal a mellkasában, és ezt a lyukat nem tudja semmivel sem kitölteni?