Liba volt, most lud.
Azt hiszem, az agyam sosem fog jól működni. De legalább szép vagyok.
Ne félj kimondani: „Bocsánat”
A szív jósága olyan, mint a nap melege: életet ad. Csak a jóság, a szeretet maradandó. Olyan, akár a forrás. Minél többet merítesz belőle, annál jobban buzog. Légy jó!
Félek, hogy ha megvalósítanám az álmomat, már nem lenne miért élnem. (…) Félek a nagy csalódástól, és inkább csak álmodom az egészről.
Álmok, álmok. Bennük járok; bennük élek. Velük csapom be magam. Csoda, hogy egyáltalán képes vagyok még érzékelni a valóságot.