Ábrándjainkat néha olyan szomorúan siratjuk, mint a halottakat.

Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik.

A remény szívós valami. Levágod és újranő. Valami elvétetett, lezárult, megsemmisült, de a helyén újra kihajt a remény.

A házasság olyan, mint a koszt: aki kocsmai koszton van, házi kosztra kívánkozik, aki házi koszton van, annak a kocsmai után fut a nyála.

egy nyárias, meleg téli napért.

A bátorságot nem lehet megtanulni!

Még nem dőlt el a kérdés, vajon az őrültség nem a legmagasabb rendű intelligencia-e.

Gonosz szavak után ártatlan rózsákat küldeni szánalmas próbálkozás!