Egyedül vagyok, nem melegít senkinek a szerelme, fázom, akárha a föld alatt élnék, bármit írok is, mind száraz, fásult és komor.

Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy meg tud lenni önmagában is, hogy nincsen szüksége senkire; de még nagyobbat téved az, aki úgy gondolja, hogy őnélküle nem lehetnek meg a többiek.

A külső pörgés mindig az önmagunktól való menekülés biztos jele.

Gondolkodni nehéz, ezért leginkább ítélkezünk.

A felnőttek körülvettek olyan életekkel, amelyekről el sem tudtam képzelni, hogy én éljem.