Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél – mindennél – rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk.

Mindenki elérhet valamit, ha kellő erővel próbálkozik.

A halál se több, mint szeretőnk szorítása: fáj, de mégis kívánjuk.

Ez a valóság: az emberek olyan halott szeretethez ragaszkodnak, amely valaha élő volt.