Mi határozzuk meg a sorsunkat, a döntéseinkkel és a cselekedeteinkkel.
Néha annyira erős az emléke annak, akit szerettünk, hogy minden mást elhalványít.
A hatalom ad jogot arra, hogy áldozatot hozz és áldozatot követelj, de a fájdalomtól nem szabadít meg.
Gyönyöreinket gazdagítva tökéletesítettük a fájdalmainkat.
– Ennek megisszuk a levit.
– Egyszer igen…
Elvégre, aki engedelmeskedik neki, azt vezeti a végzet, aki meg el akar futni előle, azt vonszolja.
A szerelem a leggyengébb lénynek is erőt ád.