Mi lenne a férfiakból, ha az asszony meg nem könyörülne rajtuk egy-egy hazugsággal.
Hiányzik belőlünk a kellő bátorság, hogy merjük követni a jeleket és az álmainkat. Lehet, hogy ettől vagyunk szomorúak?
Túlságosan jól ismerte ahhoz, hogy szeresse vagy utálja: a múltjának egy része volt, mint egy régi barát, aki a hibái ellenére is barát marad, csak mert mindig is az volt.
Olyan van, hogy az ember szeret valakit, ugye, csak azt nem szereti, ahogy az illető bonyolítja az életét?
Olykor-olykor arra is szükség van, hogy a hazugságot hazugsággal tetézze az ember.
Az ember akkor fedezi föl magát, amikor megmérkőzik az akadállyal.
Minél inkább bírálunk, annál kevésbé szeretünk.