Mi lenne az első gondolatod, ha mindenki egyszerre boldog lenne?
Semmi nem úgy működik, hogy puszit adunk rá, és már nem is fáj.
Aki megbocsátja a gaztettet, cinkossá lesz.
Szerelmes voltam belé, de nem annyira, hogy ez mindent megváltoztasson: csak ahhoz volt elég, hogy mindkettőnket meggyötörjön.
Aki félt már valaha az életben, az tudja, hogy a félelem, ha kívül nem mutatkozik is, belülről rágja az embert. A mosolygás, a gőgös vagy bátor arcjáték csak a kívülállónak szól, önmagát senki sem tudja becsapni.
Nem lehet olyan álom, amelynek az eléréséhez ne lenne elegendő erőd.
Hihetetlen, mennyire értenek hozzá az elveszett lelkek, hogy felismerjék egymást, és egymásra találjanak, egyesítve a fájdalmaikat!