Valahogy csak lesz, mert úgy még sohasem volt, hogy sehogy sem lett volna.

Biztosan tudom, hogy a bánat az élet ellensége.

Először legyen meg a szükséges, aztán mindjárt az elégséges.

Megtehetjük, hogy csak hátrálunk és hátrálunk, amivel mindörökké sarokba szoríttatjuk magunkat, vagy előállhatunk, és akkor és ott találkozhatunk az ellenséggel, ahol mi akarunk.

Még az igazi szeretetteljes kapcsolatban is szükségük van az embereknek mozgástérre.

El kell búcsúzni. Ha az ember nem teszi, örökre szilánkok maradnak a lelkében.