Szőke nő az orvosnál:
– Doktor úr, ettem egy dobozból, amire rá volt írva, hogy „MÉRGEZŐ”. Most meg fogok halni?
– Persze, hiszen attól mindenki meghal!
– Mindenki?! Úristen, mit tettem…?
Szőke nő az orvosnál:
– Doktor úr, ettem egy dobozból, amire rá volt írva, hogy „MÉRGEZŐ”. Most meg fogok halni?
– Persze, hiszen attól mindenki meghal!
– Mindenki?! Úristen, mit tettem…?
Nem a hang hiánya, hanem énünk hiánya a csend.
Az igazság az, hogy szeretem. Csillapíthatatlanul szeretem… Az első pillanattól fogva. Akkor is szerettem, amikor megesküdtem, hogy nem. Nem tehetek róla, csak érzem.
Föl kell vállalnunk a jelen fájdalmat a jövőbeli megelégedettség reményében, ahelyett, hogy a jelen megelégedettséget választanánk, abban a hiszemben, hogy a szenvedés így elkerülhető lesz
Bármilyen környezetben is vagyunk, hozzászokunk.