Ma még gondolkodó, szenvedő emberi lények vagyunk, de holnapra szerves trágya lesz belőlünk, svédasztal a férgeknek.

A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.

Éltem – és ebbe más is belehalt már.

Az emberek mindent pusztítani akarnak. Én csak annyi halat fogok, amennyi nekem kell, s néha az uraságnak, ha följön. Aki akkor is pusztít, amikor nem éhes, vétkezik.

A féltudás és a sznobizmus kísértései ellen senki sincs eléggé felvértezve.

Értékelheti-e az ember a tökéletességet, ha az állandóan jelen van az életében?

Ahol csődöt mond az akarat, ott magától nyílik meg az út.