Muszáj ordító farkasnak lenni a farkasok közt.
Barátom az, aki előtt a lelkem nyitva van.
Az iskolának nevezett hely nem ad választ a nagy kérdésekre, egyedül abban segít, hogy elfogadjuk őket az élet valóságaként.
Egyetlenegyszer mertem megkérdezni tőle: „Miért szeretsz te engem?”
Azt felelte: „Fogalmam sincs, de egyáltalán nem is érdekel.”
Mindig van mit tenni. Mindig van változás. Mindig lehet javítani a helyzeten.
Tudod, az érzelmek és a tettek mindig összefüggnek. Egyik nem létezhet a másik nélkül.
Amikor az ember távol kerül a megszokott világától, hajlamos kalandorként viselkedni, hiszen ilyenkor a szokásos gátakat és előítéleteket is maga mögött hagyja egy időre.
Nem szeretném előre látni a jövőt. Csupán a jelennel törődök. Isten nem adott hatalmat a következő pillanat felett.