Az idősek ódákat zengenek a betegségeikről, mintha bárkit is érdekelne.

A tavasznak sem mondhatjuk: „Remélem, hogy hamar jössz, és sokáig maradsz.” Csak azt mondhatjuk: „Gyere, ajándékozz meg a reménnyel, és maradj, ameddig tudsz.”

A múlt elmúlt, még akkor is, ha meghatározza a jelent.

A remény szívós valami. Levágod és újranő. Valami elvétetett, lezárult, megsemmisült, de a helyén újra kihajt a remény.

Jóllehet abban senki sem téved, hogy mit akar, abban tévedhet, hogy valóban boldogítja-e, ha eléri, amit akar.

A pénz megmérgezi azt, akinek jut belőle, és kiéhezteti, akinek nem jut.