Közönséges nyavalyát könnyebb eltürni.
A nők is csak emberek, időnként még különb emberek is a férfiaknál, szelídebbek, kedvesebbek.
A „meglátjuk” valójában mindig nemet jelent.
Csúnya zajban élünk. Feszültségben, veszekedésben, indulatokban, csikorgó közönyben és zenétlen, kellemetlen lármában.
Akinek van miért élnie, szinte minden hogyant ki tud bírni.
Csak addig vagyunk szigorúak mások iránt, míg magunkat nem ismerjük.